| Note | Száraz Pál novellisztikája a széppróza legősibb hagyományaihoz kapcsolódik: amiben otthonosan mozog, az a történet, a mese, sőt: a sztori. És nagyon jól teszi, hogy ezt a nemes tradíciót követi, mert jó történeteket mond el - és jól mondja el azokat. Modern igricként történeteket mesél, amelyekbe beleszövi a maga életét, s mindazt, amit lát, hall, tapasztal. S mi, Olvasók általa látunk és hallunk és tapasztalunk, általa csöppenünk egy világba, amely ismerős, mégis érdekes, amely hús-vér valóság, mégis valóságfölötti. Mindegy, hogy "tizenhatezerötszáz tonna benzinnel utazunk északnak, a portugál partok mentén" vagy azt látjuk, hogy "a Canale Grandeban mágikus halak úszkálnak", netán az elbeszélés hősei "virágzó narancsfák között költik el az ebédet", esetleg megjelenik a szemünk előtt egy "kis nyaraló a Nyitra-parton, kissé magasabbra építve, mint a többi nyári lak", mindenütt otthonosan mozgunk, mert a szerző biztos kézzel vezet bennünket.
|
|---|
