Poznámky | Eredendő, könnyű lélegzetű, jókedvű mesélőkedv és fogvacogtató, lúdbőrző életérzés különös ötvöződését mutatja a fiatal Bettes István ígéretesen induló költészete. Olvasva verseit, egy furfangos kópé meg egy vásott angyal játékait érhetjük bennük tetten: hahotáznak és meghökkentenek - nem hajlandók se élni, se látni, se láttatni világunk megszokott rendjét. Sokkal inkább a képzelet merészségére bízzák a világ költői megismerését és jelenségeinek tolmácsolását, úgy, hogy a képzetek, a fogalmak halmozásából csillanjon elő a költészet újfajta valósága, azaz a valóság újfajta költészete. Bettes István játékai, bukfencei, bohócmutatványai, látszatértelmetlenségei mögül az ostromló, a megismerő, az átértékelő és megkérdőjelező fiatalság tekintete villan elő, egy olyan szempár csillog a sorokba rejtve, amely jól ismeri a szavak értékét és hatalmát, de azt is tudja, hogy a szavak elkophatnak, nulla értékűvé válhatnak, ha frázisokat közvetítenek. Ezért az élére és fonákjára állított világ verseiben, meg azért is, hogy e groteszk, abszurdoid, áldadaista tükörben mutassa meg a visszásságokat, a megcsontosodott szemlélet buktatóit
|
---|